Könnyűszerkezetes lakóépület, SIP paneles technológiával épülő lakóház építését tervezi és nem tudja miért kérdezi a kivitelező, hogy milyen a talaj jellege, vagy éppen miért van szükség talajvizsgálati jelentésre az alapozás előtt?
A talajvizsgálat során kellő információkat kaphatunk az építkezés helyszínén található talaj összetételéről. A talajvizsgálati jelentésből választ kaphatunk arra, hogy milyen rétegekből áll a talaj, milyen a konzisztenciája és mekkora a teherbíró képessége. Utóbbi kifejezetten lényeges információ, mivel a talajcsavarok és a talaj egymásra gyakorolt hatásának eredménye egy megbízható, az építmény terheit megtartó teherbíró alap.
A fentiek alapján tehát nem kérdés, hogy a talaj döntő tényező az alapozás tervezése során.
De milyen típusú talajokra lehet építkezni és milyen alapozási megoldásokat lehet alkalmazni a különböző talajokon? Az alábbi blogcikkünkben ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni!
Természetes talajok
A legelterjedtebb talajtípusok a természetes talajok, amelyek szerves és szervetlen összetevőkből állnak.
A szerves talajok a természetben végbemenő bomlási folyamatok során keletkeznek.
Szerves talajtípusok közé soroljuk a humuszos, tőzeges, lápos talajokat, amelyekre általánosságban a magasabb víztartalom és alacsony oxigéntartalom jellemző. Ezek a talajtípusok laza szerkezetűek, sötétszürke, sötétbarna vagy fekete színű talajok.
A laza, összenyomható talajszerkezet nem biztosít megfelelő teherbíró altalajt, ami alkalmas lenne alapozásra. A másik „hibája” a szerves talajnak, hogy a benne lévő anyagok károsíthatják az épületszerkezet egyes anyagait a kialakuló kémiai folyamatok következtében.
Megfelelő tervezés és talajvizsgálat mellett azonban elképzelhető, hogy a talajcsavaros alapozás szerves talajban is alkalmazható. Az épület a talajcsavarok segítéségével a szerves közegből kiemelhető, így nem károsítja az épület szerkezetét, a megfelelő minőségben horganyzott talajcsavar pedig kellő ellenállóságot biztosít az acél számára, így hosszú távú élettartamra tervezhető.
A szervetlen talaj vízáteresztő tulajdonsággal rendelkezik és oxigénben gazdag, jellemzően kőzetek mállásával keletkeznek. Típusait elsősorban az alkotó szemcsék mérete és az alkotóelemek közötti kapcsolat határozza meg.
Ebbe a kategóriába soroljuk a sziklás, a szemcsés és a kötött talajtípusokat.
Sziklás talajon a jellemzően kedvezőtlen domborzati viszonyok és a terep nehéz megmunkálása miatt ritkábban építkeznek.
Sziklás talajban hagyományos módon talajcsavarozni sem lehet, azonban bizonyos módszerrel van rá megoldás, ez azonban a költségeket is megnöveli.
Szemcsés talajok közé soroljuk a kavicsos, homokos, homoklisztes talajokat.
A szemcsék mérete, alakja és eloszlása meghatározó szempont az alapozás tervezéséhez.
Homokos talajban például a talajcsavar jól alkalmazható, a tesztelések azt mutatták, hogy a talajcsavarok kifejezetten előnyös teherbírást biztosítanak ilyen típusú talajokban.
A kötött talajok a legkisebb szemcseméretű talajtípusok közé tartoznak, ide soroljuk az iszapos és agyagos talajt.
Alapozás szempontjából a szemcsék közötti tapadás és a talaj képlékenysége döntő jelentőségű. Szárazon kifejezetten stabil, szilárd szerkezetűek, míg nedvesen az iszap és az agyag is sodorható, utóbbi vízben szétesik, az agyag azonban nem, utóbbi kifejezetten előnyös talajcsavaros alapozás során.
A löszös talaj egyedileg jellemezhető, hazánkban sok területen találunk ilyen típusú talajt. Jellege közel áll az iszapos-homokliszthez, ránézésre jellegzetes sárga színe a magas mészkőtartalom következménye. Jellemzője, hogy szárazon, enyhén nedves állapotban stabil szerkezetű, nagyobb víz hatására viszont elveszíti állékonyságát és szétesik.
A homokos, agyagos és iszapos talaj keveréke eredményezi a vályogszerű talajtípust, ha agyagot mészkővel keverünk, akkor márgát kapunk.
Azt, hogy az adott talaj teherbíró-e vagy sem, azt a talajösszetevők keverékének aránya és a réteg vastagsága határozza meg.
Mesterséges talajok
A mesterséges talajok jellemzően az építőipar eredményeként jönnek létre, ezeket hívjuk feltöltött talajnak.
A friss feltöltés kevésbé előnyös alapozáshoz, mivel a talaj mozoghat, roskadhat, így teherbíró képessége elmarad a kellő mértéktől. A feltöltött talaj tulajdonsága azonban javítható különböző talajszilárdítási eljárással.
Legjellemzőbb a tömörítés (lásd még injektálás, hőkezelési eljárások), ami történhet döngöléssel, vibrálással és robbantással.
Feltöltött talaj esetén sokszor előírják, hogy ki kell termelni a földet a teherbíró réteg szintjéig és ott indulhat a hagyományos alapozás.
Talajcsavarokkal azonban ez a jelentős mértékű és költségű földmunka elkerülhető, ugyanis a talajcsavarokat át tudjuk hajtani a laza rétegen, elérve így a teherbíró talajt. Természetesen ehhez akár több méteres talajcsavarok alkalmazására lehet szükség, amelyek lehajtása speciális, hidraulikus gépet és szaktudást igényel.
A BAYO.S Magyarország a prémium minőségű és több féle típusú – eltérő falvastagságú, tányéros kialakítású stb. – toldható talajcsavar szériáinak köszönhetően gyakorlatilag bármilyen hosszt el kivitelezni képes és ezeknek a lehajtásához szükséges gépparkkal és képzett szakemberekkel rendelkezik.
Említést kell tennünk azonban az olyan feltöltött talajokról is, ahol a feltöltéshez építési törmeléket, „sittet” használtak. A talajcsavar az építési törmelékben elakadhat, ami megnehezítheti, vagy akár meg is hiúsuthatja az alapozást.
A talaj teherbíró képességének vizsgálata
A talaj teherbírásánál fontos különbséget tenni a kötött és nem kötött talajok között.
A kötött talajok elsősorban vályogból, iszapból, agyagból vagy mészkőből állnak.
Jellemző rájuk, hogy nagy mennyiségű vizet képesek felvenni, ami az egyes részecskék egymáshoz való tapadásának jellegétől függően azt eredményezheti, hogy a talaj iszapossá válik. Ez a jelenség pedig jelentősen csökkenti a talaj teherbíró képességét. Száraz állapotban viszont ezek a típusú talajok kiváló teherbíró képességgel rendelkezhetnek.
Nem kötött talajok tömörítése esetén rendkívül nagy teherbíró képesség érhető el. Ezek a talajtípusok általában homokos, kavicsos szerkezetűek, víz és légáteresztőek.
A talaj alapozásra való alkalmasságát elsősorban a talaj nyomó- és nyírószilárdsága határozza meg.
Az összenyomódást az építmény terheiből adódó, az alaptesten át a talajra ható függőleges nyomás okozza, amelyet elsősorban az üregtérfogat, a nedvességtartalom, a szemcseméret/alak/elrendezés, a talaj kémiai és ásványi összetétele, valamint a rugalmassága határozza meg.
A talaj nyírószilárdsága a terhelt és a nem terhelt talajrétegek közötti kapcsolatot írja le. Minél nagyobb a nyírószilárdság, annál kedvezőbb a terhek eloszlása, ami végeredményben nagyobb teherbírást eredményez.
Talajvizsgálat – Próbaterhelés
A talajvizsgálat jellemzően kutatófúrással történik, de próbagödrök ásásával, illetve kutatóaknák létesítésével is elvégezhető a talajfeltárás.
Talajcsavaros alapok tervezése során a próbaterhelés ad megfelelő választ a talaj teherbíró képességére.
A BAYO.S Magyarország az EUROCODE 7 szabványnak megfelelően végez próbaterhelést azon projektek esetében, ahol ez a tervezéshez szükséges. A teherbírás mérése történhet a behajtási nyomaték mérésével, a talajcsavar húzó és nyomó, illetve oldalirányú terhelésével.
A korróziós hatást sem szabad alábecsülni
A teherbíráson túl a talaj korróziós hatása is fontos szerepet játszik az alapozás tervezése során.
A korrózió alatt egy anyag bomlását értjük, amelyet a környezetével való reakció okoz. Ilyen például a víznek a kőzetre gyakorolt hatása, kémiai reakció fellépése a fémen. A korrózió tehát szerepet játszik az építési projektek tervezésénél, mivel a talaj olyan közeg, ami összetételének függvényében korróziós hatást vált ki.
A talajok emiatt különböző korróziós hatású, agresszivitású osztályozással vannak ellátva. Az osztályozás az oxigéntartalom, a vízfelvevő képesség, illetve a talajellenállás alapján történik.
Az I. talajosztályba a kevésbé agresszív talajtípusok tartoznak, ezek általában homokot és kavicsot tartalmazó, jellemzően nem kötött talajok.
A kötött talajok, mint a márga és az agyag, többnyire az enyhén agresszív, II. talajosztályba tartoznak, szemcsés talajok.
Az erősen agresszív talajok pedig a III. talajosztályba sorolhatók. Utóbbiak általában szerves talajok, mint például a humuszos, illetve lápos talajok, de ide tartoznak a szennyezett talajok és a hulladéklerakók is.
Európában a talajok elsősorban az I. és a II. talajosztályba sorolhatók.
A tökéletes talaj
Létezik olyan, hogy alapozásra tökéletes talaj? A leírtak alapján arra lehet következtetni, hogy a nem kötött, I. osztályú talajok a legalkalmasabbak az építkezésre.
Mivel azonban a talajok általában kevert arányúak és a talajosztályok sem egyértelműen elhatárolhatók egymástól, ezért az építkezési helyszínen lévő talajt mindig egyedileg kell megvizsgálni és értékelni, amelyre a talajvizsgálat és a talajcsavarok próbaterhelése nyújt megbízható útmutatást.
A talajvizsgálati jelentésben meghatározott talajrétegek összetételének megfelelően lehet kiválasztani, hogy milyen típusú alapozási megoldást alkalmazzunk.
Ez lehet a hagyományos betonalap, vagy egy innovatív, betonmentes alternatíva, mint amilyen megoldást a BAYO.S Magyarország is nyújt a prémium minőségű talajcsavarjaik felhasználásával, szakmai hozzáértésével és mérnöki hátterével.
A talajcsavarok szinte bárhol alkalmazhatók
A BAYO.S talajcsavarok gyakorlatilag minden talajtípusban alkalmazhatók, azonban mint minden alapozásnál, a talajcsavar esetében is megfelelő előkészületeket és tervezést szükséges végezni.
A BAYO.S talajcsavarok prémium minőségű, ISO szabvány szerint horganyzott acéltermékek, gyártásuk Európában, ellenőrzött keretek között történik, a szükséges tanúsítványokkal rendelkeznek, minőségük és időtállóságuk garantált.
Talajcsavarjaink behajtása speciális gépekkel és magas szakértelemmel történtik. A talajcsavaros alapok stabilitását és teherbíró képességét a talajjal fellépő reteszelő hatás és a tömörödő talaj és a talajcsavar között fellépő surlódó kölcsönhatás eredményezi, amellyel akár olyan teherbírás is elérhető, mint a hagyományos betonalapok esetében.
A talajcsavarok különösen alkalmasak olyan területen, ahol a teherbíró réteg csak mélyebben található, amelyek esetében a hagyományos alapozáshoz jelentős mértékű és magas költségeket felemésztő földmunkákra lenne szükség.
Ha érdekli, hogy mitől lesz stabil és megbízható a talajcsavaros alap, akkor olvassa el az erről szóló cikkünket>>
